Az ősember állcsontja erősebb és nagyobb volt, mint a ma élő emberé, így több hely volt a fogak számára. Átlagosan mégis a mai emberhez hasonlóan 32 foguk volt. Ha azonban még messzebb tekintünk vissza az őstörténetben, akkor olyan ősemlősöket is találunk, amelyek 44 foggal rendelkeztek. A fogak számbeli csökkenésének az oka, hogy a fejlődés során a fokozatosan kisebbedő állcsontokban egyre kevesebb hely marad a fogak számára. A fogak számának csökkenési folyamata ma is folytatódik.
A fekete fogak betegséget jelentenek, míg fogorvossal álmodni kedvetlenség, bosszúság. Ha álmodban kiesik a fogad, akkor valaki meghal a családban. Ha pedig valaki álmában foghiányról álmodik, az gyorsan verje ki ezt az álmot a fejéből, mert rosszat, sokszor halált jelenthet.
A kutatók megállapították, hogy krónikus ólommérgezés következtében hamar elvesztette összes fogát. Köztudott, hogy az akkori Róma vízvezetékei ólomcsövekben továbbították a vizet, így jöhetett létre a mérgezés, amely természetesen a város lakóit is érintette.
Talán hihetetlenül hangzik, de I. Péter orosz cár kedvenc szórakozásai közé tartozott. Minden ember kegyvesztetté vált az udvarában, aki fájós fogát nem a cárral húzatta ki. Leningrádban láthatók azok az eszközök, fogók, amelyekkel a cár „szabadidejében dolgozott”.
Valószínűleg a foghúzás első eszköze maga az emberi kéz volt. Természetesen az ujjak erejével csak a már lötyögős fogat lehetett kimozdítani a helyéről. Később aztán eszközöket is alkalmaztak. A régi kínaiak és japánok a fog megmozdítását kis faékek, farudak és kalapács segítségével végezték, majd a kilazított fogatujjaikkal távolították el. Az arabok a fog gyökere körül lefejtették a csontról az ínyt, a csontot izzó vassal égették át. Ennél a fájdalmatlannak nem nevezhető műtétnél a páciens a földön ült, és a fejét az „orvos” térdre szorította.
A csontból faragott fogak és fogsorok egy idő eltelte után magukba vették az ételek és italok illatát, és viselésük nem igazán volt kellemes. Ezért jött divatba az a szokás, miszerint a fogsort egy pohár vízbe kell helyezni, így a kellemetlen szagok egy része reggelre, ha kis mértékben is, de enyhült. A kaucsuk fogsorokban apró kis lyukacskák vannak, amelyekbe a nyál és a nyálban oldott ételmaradékok beszívódtak. Ezek aztán bomlani kezdtek és rendkívül rossz szagot árasztottak. A mai műfogsorok már speciális anyagból készülnek, nem igényelnek vízben áztatást.
Ebben az időben gyutacsos puskát használtak a katonák, amelynek a tölténye papírtokban volt. Ezt kellett leharapni a lövés előtt. A katonai alkalmasság feltétele így többek között legalább egy alsó és felső egymással találkozó fogpár volt. Sokan szándékosan húzatták ki fogaikat, hogy megússzák a katonai szolgálatot.
Az első helyen a sütő-, a malom-, cukrász és cukoripar található. A levegőben szálló liszt vagy cukorpor a fogakra lerakódik és nagyfokú szuvasodást idéz elő (természetesen a nagy mennyiségben fogyasztott édesség is káros).
A nyomdászok fogainak épségét az ólom illetve annak gőzei veszélyezteti. A dohányiparban dolgozók lágyrészeire a dohánypor hat izgatóan. A hűtőházi dolgozók között gyakoriak a neuralgiás fájdalmak, az arcüreg gyulladásai, amelyek a hirtelen bekövetkező nagyfokú hőmérséklet ingadozással magyarázhatók. Az üvegfúvók, szabók, varrónők fogain jellegzetes alakváltozást lehet megfigyelni. Ez azért van így, mert ki-ki a saját munkájához szükséges eszközt veszi a szájába és a fogakat azonos helyen és hosszú ideig nyomja, ezért azok "deformálódnak"